A Skins-film? Erősen a bevált recept alapján dolgoztak a Cherrybomb készítői, úgyhogy nem is sült ki nagyon más belőle, mint amit a fasza sorozat első két évadában láthattunk – ami azt is jelenti, hogy legalább olyan jó. A főszereplők is ismerősek lesznek, Robert Sheehan esősebb időben a Misfits-ben tolja, Rupert Grint pedig a villámtetkós baglyos világmentő varázslóhaverja […]

A filmblog következő áldozata egy valamelyest régebbi film, 2009-es, de úgyis annyira ismeretlen, hogy biztosan nem látta még senki. Zenén keresztül fedeztem fel, az akkor még Field néven pengető (az előző posthoz hasonlóan szintén nagyjából egyemberes) Auditorium egyembere, Spencer Berger írta, és akkor már egyből főszerepelt is benne. Úgy kezdődik, hogy Max színdarabot rendez, nagyon […]

– You happy to see me? – I don’t know yet. Amikor a sokadik évadát élő sorozatok megfásult színészei a forgatási szünetekben pihenésképpen írnak, rendeznek és főszerepelnek egy indie filmet, abból eddigi tapasztalataim alapján tudnak jó dolgok kisülni. Ezúttal Josh Radnor ölte bele kreatív energiáit egy dramedy-be New York-ról, barátságról, szerelemről, felnőtté válásról, meg a […]

Elhatároztam, hogy írok filmekről is. Valószínűleg némileg under the radar indie csodákról, mert nem akarok ugrálgatni olyanokkal, amiről mondjuk a filmbuzin már született tisztességes kritika is.  Sokat elmond egyébként a filmnézési szokásaimról, hogy ezt a darabot annyi alapján töltöttem le, hogy egy Broken Social Scene koncertre viszi benne a főhős a csajt, valamint hogy ezt […]