Elhatároztam, hogy írok filmekről is. Valószínűleg némileg under the radar indie csodákról, mert nem akarok ugrálgatni olyanokkal, amiről mondjuk a filmbuzin már született tisztességes kritika is.  Sokat elmond egyébként a filmnézési szokásaimról, hogy ezt a darabot annyi alapján töltöttem le, hogy egy Broken Social Scene koncertre viszi benne a főhős a csajt, valamint hogy ezt a bevezetőt úgy írom, hogy még nem is láttam a filmet.

Szóval ez félig egy koncertfilm. Nagyrészt a Broken Social Scene koncerten játszódik, ami egy kanadai indie rock banda kollektíva 6-19 taggal, nem hallgattam sosem agyon őket, de megvannak Peti szedett-vedett zenetárában. Mindenesetre a feltételezésem, hogy ez olyan Nick and Norah féle megyünk a koncertre nagy kaland lesz kissé kifordult, tulajdonképpen ezalatt végig a banda zenél, néha lehalkítva egy-egy párbeszéd erejéig. A nagy románc egészen súlytalan, igazából cselekmény sincs, a film tényleg broken, inkább csak egy feelgood massza az egész.

Nem feltétlenül rossz értelemben, a zene erős gerincet adott, bár voltak képek ahol látszott, hogy itt szerettek volna valami hangulatot áthozni, és elismerően mosolyogtam ugyan, de nem markolt bele rideg szívembe. Sajnos eddig a kanadai független filmek nem vettek le a lábamról, a kettő közül legalábbis, amiről tudtam, hogy az.

Igazából nem akartam kritikát írni, még ajánlót se nagyon, ez csak egy töltelék poszt.