A Skins-film? ErÅ‘sen a bevált recept alapján dolgoztak a Cherrybomb készítÅ‘i, úgyhogy nem is sült ki nagyon más belÅ‘le, mint amit a fasza sorozat elsÅ‘ két évadában láthattunk – ami azt is jelenti, hogy legalább olyan jó.

A főszereplők is ismerősek lesznek, Robert Sheehan esősebb időben a Misfits-ben tolja, Rupert Grint pedig a villámtetkós baglyos világmentő varázslóhaverja csaját fűzi be lassan néhány kiadós nyelvleckére így a hetedik évük felé. Ők játszanak két barátot, akik érdeklődési köre elég hamar a Londonból a kisvárosba Belfastba visszatérő jócsaj sunázására szűkül. (És csak azért nem ezt ábrázoló képet rakok be olvasócsalogatónak, mert akkor elspoilerezném, hogy melyiküknek sikerül megdöntenie a hölgyet.)

Természetesen az angol mozgóképipartól tulajdonképpen már elvárt szintet hozza a film, ez nem a <random amerikai tinisorozat> barbie-baba új ruhát vett vagy a Michael Cera törékeny lelkű lúzer indie zenét hallgat és megtalálja az igaz szerelmet című színdarab.

Helyette egyrészt megy a szétcsapatós partizás, ami egyre durvább következÅ‘ partikba fordul, másrészt – és e kettÅ‘ kombinációjára húzhatom rá nyugodt szívvel a Skins-recept alapvonalat – mindenkinek ott lebeg a háttérben egy szétbaszott család, vagy legalábbis kisebb-nagyobb konfliktus, ami szintén valamelyest kipukkan. Merthogy a parti is kipukkan, Titanic is going down, meg vele megy minden, amibÅ‘l akár a Misfits elÅ‘története is lehetne.

Igazán fasza dolog kerekedett a nagyjából elsÅ‘filmes készítÅ‘k nekifutásából – mondjuk kiadni alig sikerült, de a vörös varázslófiú fanjai csaptak egy kis felhajtást neki, innen meg már történelem. Nézze mindenki Skins-pótlónak vagy magában, aztán nyáron mi is forgatunk egy secret party special-t.