Hosszú fejlesztés után nemrég megjelent a Proun, amiről az általános vélemény már az elejétől fogva az volt, hogy kibaszottul szép. Mindenféle absztrakt festményekből merített inspirációt a srác, és királyul megvilágított színes geometria alakzatokból rakott össze pályákat – a játék annyi, hogy egy golyóval egy vezetéken haladva ezeket az akadályokat kell kerülgetni. Pay-what-you-want konstrukcióban tölthető egyelőre […]
A Skins-film? Erősen a bevált recept alapján dolgoztak a Cherrybomb készítői, úgyhogy nem is sült ki nagyon más belőle, mint amit a fasza sorozat első két évadában láthattunk – ami azt is jelenti, hogy legalább olyan jó. A főszereplők is ismerősek lesznek, Robert Sheehan esősebb időben a Misfits-ben tolja, Rupert Grint pedig a villámtetkós baglyos világmentő varázslóhaverja […]
A filmblog következő áldozata egy valamelyest régebbi film, 2009-es, de úgyis annyira ismeretlen, hogy biztosan nem látta még senki. Zenén keresztül fedeztem fel, az akkor még Field néven pengető (az előző posthoz hasonlóan szintén nagyjából egyemberes) Auditorium egyembere, Spencer Berger írta, és akkor már egyből főszerepelt is benne. Úgy kezdődik, hogy Max színdarabot rendez, nagyon […]
Zenéről igazán nem akarok kritikát írni, mert nem értek hozzá, úgyhogy az új Coma Cinema albummal kapcsolatban annyit engedek meg magamnak, hogy kurvára tetszik. Van benne pörgés, van benne érzelem, a (nagyjából egyszemélyes) bandában pedig felfedezhető némi manapság ritka alázat. És persze őszinteség, amit a műanyag világból ismeretlen zenébe menekülő társadalomtudós tudatalatt mindig keres, ez […]
Ma vettem észre, hogy a nagyszerű minimalista Iconic ikon-szettben mellékelve van az egész gyűjtemény betűtípusként, a TTF és OTF mellett EOT formátumban is – ami a Microsoft szabványa a @font-face féle CSS font-beágyazáshoz. Amellett, hogy így kényelmesen lehet Photoshopban tervezéskor használni az ikonokat, a @font-face megközelítés az éles weboldalon is sok új lehetőséget nyit meg. Természetesen […]
– You happy to see me? – I don’t know yet. Amikor a sokadik évadát élő sorozatok megfásult színészei a forgatási szünetekben pihenésképpen írnak, rendeznek és főszerepelnek egy indie filmet, abból eddigi tapasztalataim alapján tudnak jó dolgok kisülni. Ezúttal Josh Radnor ölte bele kreatív energiáit egy dramedy-be New York-ról, barátságról, szerelemről, felnőtté válásról, meg a […]