K2
(A blog pihen.)

Ha mindig tudni akartad, hogy néz ki egy Dell Studio belülről

March 1, 2011

A laptopban egy ideje SSD színesíti az életem, és tényleg jó és szupergyors meg minden. A kompromisszum nyilván az, hogy jó teljesítménnyel és megfizethető áron egy ilyet relatíve kis kapacitással tud beszerezni az ember, és ez még egy ideig így is lesz. Szóval ez az apróság is csak 40Gb helyet nyújt, ami a zene, filmek, sorozatok kombó elég nagy részének kiszervezését jelentette egy külső vinyóra. Aztán nemrég láttam egy cikket, amiben Mac-be szereltek az optikai meghajtó helyére második HDD-t. Korábban is akartam ilyet, megfogadtam hogy a következő gépem már tudni fogja, az meg eszembe se jutott, hogy már most is megoldható az aktuális vasban is. Google elárulta, hogy de meg ám, hdd caddy, postával egy tizesbe fog fájni az adapter, 1-3 hét múlva találkozunk.

1-3 hét múlva találkoztunk

Megérkezett, én meg felkaptam a csavarhúzót és nekiestem a gépnek. Sajnos az optikai meghajtót nem lehet cserélni az alsó fedlap leszerelésével, hanem szinte az utolsó csavarig szét kell bontani a laptopot hogy hozzáférjen az ember. Korábban már csináltam ilyet takarítási célból és ismerkedős perverzióból, elég hosszadalmas folyamat sok csavarozással, meg néha a műanyag bepattintós részek feszegetésével, remélve hogy a következő mozdulattal nem fogod kettétörni a fedlapot.

Fedél nélkül

Bár eredetileg a HDD-t akartam az optikai meghajtó helyére rakni, mivel azt rövid időn belül lecserélném egy életre szabottabb kapacitásúra (jelenleg a géppel jött 250-es szörnyet szántam bele, ami már amúgy is félholt), és nem akartam mégegyszer ezt a bontást végig játszani, inkább az SSD került az adapterbe, a vinyó meg ment az eredeti helyére vissza. Minden pöpecül illeszkedett.

Még kalapács sem kellett

A működést tekintve viszont már nem alakulnak ennyire egyszerűen a dolgok. Első körben nem bizonyult jó ötletnek, hogy pár hónapja kipróbáltam a GRUB2-t, és fent is hagytam, anélkül hogy különösebben értenék hozzá, hogyan kell ilyen esetben átkonfigolni. Miután visszahackeltem egy rendes GRUB-ot persze kiderült, hogy nem is kellett volna semmit csinálni, csak esetleg a megfelelő vinyóról bootolni, nem a régiről, ahol az MBR-ben maradt ugyan egy GRUB maradvány, a rendszer már rég szanálva lett alóla.

Mint két tojás

Az egész projecthez kötődő erősen basszameg jelenség viszont az, hogy ez a SATA vezérlő egy-egy írás/olvasásnál változó sűrűséggel egyszerűen meghal néhány körre. A minden pöpecül illeszkedett aljas hazugság volt, az SSD becsavarozva nem csúszott rá teljes mértékben a portra – hogy ez volt az ok, vagy valami groteszk inkompatiblitás, azt már sose tudom meg, ugyanis a második szétszedés alkalmával inkább mégis a HDD került a caddy-be. Tökéletesen ez se illeszkedett, a büszke Ámerikában (mert ebből nem lehet ám hamisat bagóért Hong-Kongból rendelni, ilyet csak az ígéret földjén gyártanak a kevés bátor geeknek) úgy látszik néhány milliméter belefér. Az új felállással már nem futottam busz hibákba, hurrá. A rendszer és minden fut egy gyors SSD-ről, mellette pedig külső vinyó kábelezése és alkalmankénti leejtése nélkül van értelmes méretű tárterületem is.

Teaser: a következő ilyen jellegű poszt főszereplője egy Nokia N900, egy kalapács és egy fúró lesz. Stay tuned.

Comment
(4)

Comments

4

    Hol vannak a képek?

    Most már a helyükön.

    Nos ezek szerint nekiesel a telefonnak fúróval, meg hatalmas anyázásokkal?:)

    Előfordulhat, fogynak az alternatívák :/

about

yet another indie guy

archive